Interjú-sorozatunkban a koronavírus-járvány miatt foci nélkül maradó csapatunk tagjaival beszélgetünk. Ezúttal a három évvel ezelőtti alapokat lerakó Horváth Tamással beszélgettünk.

Három éve te kezdted el összegyűjteni a csapatot, de miért épp a Hunrealba? Utólag lenne, amit máshogy csinálnál?

Azért a Hunreal, mert itt játszott édesapám a közelmúltban és keresztapám pedig jelenleg is a játékosunk, úgyhogy a személyes kötődés adva volt. Rajtuk keresztül ismertem meg az elnökünket, Szikes Pétert, aki mindenkinek csak Bubu. Az elképzelés az volt, hogy egy elsősorban szórakozás orientált, ám emellett kellően komoly egyesületet csináljunk a Hunrealból, ahol nincs helye az egymásra toxikus játékosoknak, viselkedésnek. Tizenhét játékossal vágtunk neki az első idényünknek, zömében tapasztalatlanabb és kevesebb játéktudással felvértezett, de annál lelkesebb és szorgalmasabb játékosokkal. Semmit sem csinálnék másképp, a játékunk és az eredményességünk görbéje párhuzamosan íveltek meredeken felfelé az eltelt három év alatt.

Az elmúlt három szezonban mindig előrébb léptünk helyezést, gólokat és játékot tekintve is, te hogyan értékeled a három szezont?

Az első szezonunk az egymással és a labdarúgással való megismerkedéssel telt el. Ez olyannyira nem túlzás, hogy a srácok a legelső bajnoki mérkőzésünk előtt, az öltözőben mutatkoztak be egymásnak, a csapat jelentős része pedig nagyon hosszú idő után, vagy életében először lépett labdarúgópályára. Ehhez képest az első tavaszunk már kifejezetten biztató volt, sok szép eredményt értünk el. A második szezonunk egy nagyon nyögvenyelős őszt hozott, a játékunk helyenként még rendben is volt, de az eredmények sehogyan sem akartak jönni. Mindössze 6 pontot gyűjtve, sereghajtóként fordultunk rá a tavaszra, de kivirágoztunk a növényekkel együtt. A meglévő két győzelmünkhöz még hét sikert, 22 pontot sikerült hozzátennünk és 7 pozíciót javítva a hetedik helyen végeztünk. A harmadik, nemrég véget ért idényben emeltük a lécet, irányítottuk és meg is nyertük a mérkőzéseink zömét, összeszedett és helyenként tetszetős focit játszottunk, ezt tervezzük a jövőben is.

Hori egy pályán a keresztapjával, Robival. Fotó: Vadász Péter / vadaszfoto.hu

Mi a kedvenc posztod és felállásod?

Kedvenc posztom az irányító, de oda esélyem sincs bekerülni jelenleg. A kedvenc felállásom a 3-6-1 különböző variációi, Eddig egy ízben próbálkoztunk vele, de akkor kicsit korai volt még.

Sokszor te végzel edzői feladatokat is, melyik a nehezebb feladat, amikor nem megy a játék és edzőként kéne felrázni a csapatot, vagy amikor nem megy a játék és a pályán vagy?

Az edzői feladat annyiban nehezebb, hogy az nem egy “csináld magad” pozíció, rá vagy utalva a játékosaidra. Itt meg kell jegyeznem, hogy edzőként még sosem hagytak engem cserben a srácok, mindig mindenki a tudása legjavát igyekszik adni, amiért nagyon hálás vagyok.

Bírói papírod is van, ez honnan jött, miért vágtál bele? Ezen a téren vannak komoly ambícióid?

A labdarúgás minden szegletével igyekszem minél jobban tisztában lenni, ezért is vágtam bele, meg így hódolhatok hivatalból is a meccsre járási szenvedélyemnek. Az ambícióimat még nem sikerült teljesen feltérképeznem ezen a téren, majd úgy 100-150 meccs múlva talán közelebb leszek a válaszhoz.

Hosszútávon mi szerinted a Hunreal jövője?

Nagyon szeretném, ha minél tovább együtt maradna a társaság, hogy közösen szórakozzunk, érjünk el sikereket. Ezeknél nagyobb siker már csak hab lenne a tortán, de ha esélyünk nyílik érmet szerezni, vagy akár osztályt lépni, kíméletlenül ki fogjuk használni.

Horváth Tamás statisztikái idén: 8 mérkőzés, 4 gól, 2 gólpassz
Horváth Tamás a Hunrealban: 53 mérkőzés, 16 gól, 11 gólpassz